1És felele a témáni Elifáz, és monda:

2Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben?

3Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted;

4A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted;

5Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!

6Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?

7Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

8A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

9Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.

10Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

11Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek.

12Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

13Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

14Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

15Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék.

16Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:

17Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember?

18Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát:

19Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

20Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

21Ha kiszakíttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?