1Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.

2Kevélység jõ: gyalázat jõ; az alázatosoknál pedig bölcseség van.

3Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.

4Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.

5A tökéletesnek igazsága igazgatja az õ útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.

6Az igazaknak igazságok megszabadítja õket; de az õ kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.

7Mikor meghal az istentelen ember, elvész az õ reménysége; a bûnösök várakozása is elvész.

8Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen õ helyette beesik abba.

9Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.

10Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.

11Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.

12Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.

13A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgot.

14A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.

15Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz.

16A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.

17Õ magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.

18Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzõnek pedig jutalma valóságos.

19A ki õszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére [míveli azt].

20Útálatosok az Úrnál az álnok szívûek; kedvesek pedig õ nála, a kik az õ útjokban tökéletesek.

21Kézadással [erõsítem,] hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.

22[Mint] a disznó orrában az aranyperecz, [olyan] a szép asszony, a kinek nincs okossága.

23Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.

24Van olyan, a ki bõven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik.

25A mással jóltevõ ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.

26A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás [van].

27A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, õ magára jõ az.

28A ki bízik az õ gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.

29A ki megháborítja az õ házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjûnek.

30Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.

31Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bûnös! [ (Proverbs 11:32) A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az. ]