1Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, és nagy [baj] az az emberen; 2Mikor valakinek az Isten ád gazdagságot és kincseket és tisztességet, és semmi nélkül nem szûkölködik, valamit kivánhat lelkének, és az Isten nem engedi néki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal: ez hiábavalóság és gonosz nyavalya! 3Ha száz gyermeket szül is valaki, és sok esztendeig él, úgy hogy az õ esztendeinek napja sok, de az õ lelke a jóval meg nem elégszik, és nem lesz temetése néki: azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek, 4Mert hiábavalóságra jött, setétségben megy el, és setétséggel fedeztetik be neve, 5A napot sem látta és nem ismerte; tûrhetõbb ennek állapotja, hogynem amannak. 6Hogyha kétezer esztendõt élt volna is, és a jóval nem élt: avagy nem ugyanazon egy helyre megy-é minden?

7Az embernek minden munkája szájáért van; mindazáltal az õ kívánsága be nem telik. 8Mert miben különbözik a bölcs a bolondtól, és miben a szegény, a ki az élõk elõtt járni tud? 9Jobb, a mit ember szemmel lát, hogynem a lélek kivánsága; ez is hiábavalóság és a léleknek gyötrelme!

10Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, a ki hatalmasb nálánál. 11Mert van sok beszéd, a mely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek [abban?] 12Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az õ hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik õ utána a nap alatt?