1És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezû ember. 2És lesik vala õt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák õt. 3Akkor monda a megszáradt kezû embernek: Állj elõ a középre. 4Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala. 5Õ pedig elnézvén õket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lõn, mint a másik. 6Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék õt.

7Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé õt Galileából és Júdeából, 8És Jeruzsálembõl és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének õ hozzá. 9És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák õt. 10Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék õt. 11A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala õt, leborulának elõtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia. 12Õ pedig erõsen fenyegeti vala õket, hogy õt ki ne jelentsék.

13Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének. 14És választa tizenkettõt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje õket prédikálni, 15És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiûzni: 16Simont, a kinek Péter nevet ada; 17És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai; 18És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont, 19És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta õt.

20Azután haza térének. És ismét egybegyûle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének. 21A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják õt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van. 22Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálembõl jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket. 23Õ pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiûzni? 24És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország. 25És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház. 26És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van. 27Nem rabolhatja el senki az erõsnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erõset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.

28Bizony mondom néktek, hogy minden bûn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak: 29De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó; 30Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.

31És megérkezének az õ testvérei és az õ anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván õt. 32Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged. 33Õ pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim? 34Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülõkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim. 35Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nõtestvérem és az én anyám.