1Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. (1a) A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;

2Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.

3Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.

4Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.

5Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!

6Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!

7Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

8Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.

9Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

10Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.

11Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.

12[ (Psalms 36:13) Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel! ]