1Az éneklõmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára. (1a) Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tõle van az én szabadulásom. 2Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb. 3Meddig támadtok még egy ember ellen; [meddig] törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dûlõ kerítés ellen? 4Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék õt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela. 5Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem. 6Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg. 7Istennél van szabadulásom és dicsõségem; az én erõs kõsziklám, az én menedékem Istenben van. 8Bízzatok õ benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki elõtte szíveteket; Istn a mi menedékünk. Szela.

9Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a fõembernek fiai; ha mérõserpenyõbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél. 10Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nõ, ne bizakodjatok; 11Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. 12[ (Psalms 62:13) Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az õ cselekedete szerint! ]