1Énekek éneke, mely Salamoné.

2Csókoljon meg engem az õ szájának csókjaival; 3A te drága kenetid jók illatozásra; 4Vonj engemet te utánad, hadd fussunk!

5Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; 6Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;

7Mondd meg nékem, [te,] a kit az én lelkem szeret,

8Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!

9A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám. 10Szépek a te orczáid a [halántékra való] lánczokban, 11Arany lánczokat csinálunk néked,

12Mikor a király az õ asztalánál ül, 13[Olyan] az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, 14[Mint] az Engedi szõlõiben a cziprusfürt,

15Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy,

16Ímé, te [is] szép vagy én szerelmesem, gyönyörûséges, 17A mi házainknak gerendái czédrusfák,