Hungarian: Karoli 1Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélbõl, és monda: 2Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem! 3Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy? 4És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgõ hangon szólasz- é, mint õ? 5Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsõséggel és fenséggel! 6Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg õket! 7Láss meg minden kevélyt és törd meg õket, és a gonoszokat az õ helyükön tipord le! 8Rejtsd el õket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel: 9Akkor én is dicsõítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed! 10Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fûvel él, mint az ökör! 11Nézd csak az erejét az õ ágyékában, és az õ erõsségét hasának izmaiban! 12Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak. 13Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak. 14Az Isten alkotásainak remeke ez, az õ teremtõje adta meg néki fegyverét. 15Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mezõ minden vadja ott játszadozik. 16Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein. 17Befedezi õt a lótuszfák árnyéka, [és] körülveszik õt a folyami fûzfák. 18Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is. 19Megfoghatják-é õt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tõrökkel?! |
    |