1Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.

2A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.

3Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.

4Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.

5Tövisek [és] tõrök vannak a gonosznak útában; a ki megõrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.

6Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.

7A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak.

8A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik.

9Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek.

10Ûzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.

11A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.

12Az Úrnak szemei megõrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.

13A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.

14Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.

15A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; [de] a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt.

16A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ [marháját]; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre [jut.]

17Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.

18Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!

19Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.

20Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?

21Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldõidnek.

22Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;

23Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.

24Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködõvel ne menj;

25Hogy el ne tanuld az õ útait, és tõrt ne keress tennen magadnak.

26Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.

27Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?

28Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.

29Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.