1Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

2Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.

3Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

4És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

5Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

6Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

7Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

8Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:

9Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.

10Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.

11Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

12Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

13A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

14Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.

15Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.

16Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

17Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

18Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,

19Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!