1Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára. (1a) Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! 2A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek. 3Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela. 4Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet. 5Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela. 6Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát! 7Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján! 8Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela. 9A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka. 10Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek! 11A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad. 12Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. 13[ (Psalms 140:14) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád elõtt lakoznak az igazságosak. ]