1Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elõl a barlangba menekült. (1a) Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek. 2A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felõlem. 3Elküld a mennybõl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét. 4Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya. 5Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged! 6Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.

7Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek! 8Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt! 9Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között. 10Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged. 11[ (Psalms 57:12) Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged! ]