1Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:

2Hogy a vezérek vezettek Izráelben,

3Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek!

4Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérõl:

5A hegyek megrendültek az Úrnak orczája elõtt,

6Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban,

7Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen,

8Új isteneket ha választott [a nép,]

9Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben,

10Kik ültök fehér szamarakon,

11Az íjászok szavával a vízmerítõk között,

12Kelj fel, kelj fel Debora!

13Akkor lejött a hõsök maradéka;

14Efraimból, kiknek gyökere Amálekben,

15És Issakhár fejedelmei Deborával,

16Miért [maradtál] ülve a hodályban?

17Gileád a Jordánon túl pihen.

18[De] Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép,

19Királyok jöttek, harczoltanak;

20Az égbõl harczoltak,

21A Kison patakja seprette el õket;

22Akkor csattogtak a lovak körmei

23Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, -

24De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,

25[Az] vizet kért, õ tejet adott,

26Balját a szegre,

27Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,

28Kinézett az ablakon, és jajgatott

29Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki;

30Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak?

31Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram!