1Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,]

2Fordítsd el a te szemeidet én tõlem, 3A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,

4Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, 5Hatvanan vannak a királynék, 6És az én galambom, az én tökéletesem, 7Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,

8A diófás kertekbe mentem vala alá, 9Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem

10Térj meg, oh Sulamit!

11 12

13