1És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván: 2Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az õ fiának menyegzõt szerze. 3És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzõre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljõni. 4Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzõre. 5De azok nem törõdvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; 6A többiek pedig megfogván az õ szolgáit, bántalmazák és megölék õket. 7Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. 8Akkor monda az õ szolgáinak: A menyegzõ ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. 9Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzõbe. 10És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyûjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegzõ vendégekkel.

11Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzõi ruhája. 12És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzõi ruhád? Az pedig hallgata. 13Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek õt a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. 14Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

15Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék õt tõrbe. 16És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törõdöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. 17Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? 18Jézus pedig ismervén az õ álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók? 19Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt. 20És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás? 21Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek. 22És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván õt, elmenének.

23Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék õt, 24Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének. 25Vala pedig minálunk hét testvér: és az elsõ feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá; 26Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen. 27Legutoljára pedig az asszony is meghala. 28A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.

29Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. 30Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. 31A halottak feltámadása felõl pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván: 32Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élõknek Istene. 33És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az õ tudományán.

34A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyûlének; 35És megkérdé õt közülök egy törvénytudó, kisértvén õt, és mondván: 36Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl. 38Ez az elsõ és nagy parancsolat. 39A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 40E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

41Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé õket Jézus, 42Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felõl? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé. 43Monda nékik: Miképen hívja tehát õt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:

44Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felõl, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

45Ha tehát Dávid Urának hívja õt, mi módon fia? 46És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala õt e naptól fogva többé senki megkérdezni.