2Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.

3Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tõled.

4Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.

5Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.

6Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedrõl, mert azok öröktõl fogva vannak.

7Ifjúságomnak vétkeirõl és bûneimrõl ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!

8Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezõket.

9Igazságban járatja az alázatosokat, és az õ útjára tanítja meg az alázatosokat.

10Az Úrnak minden útja kegyelem és hûség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.

11A te nevedért, Uram, bocsásd meg bûnömet, mert sok az.

12Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.

13Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.

14Az Úr bizodalmas az õt félõkhöz, és szövetségével oktatja õket.

15Szemeim mindenha az Úrra [néznek,] mert õ húzza ki a tõrbõl lábamat.

16Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.

17Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.

18Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bûnömet.

19Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyûlölséggel gyûlölnek engem.

20Õrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.

21Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.

22Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.