1Mózesnek, az Isten emberének imádsága.

2Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.

3Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

4Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.

5Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;

6Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.

7Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

8Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.

9Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

10A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

11Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

12Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

13Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

14Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.

15Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

16Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.

17És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!