1No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

2Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

3Igaz szívbõl [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

4Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

5Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elõ!

6Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

7Ímé, a tõlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.

8Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:

9Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bûn nincsen bennem.

10Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!

11Békóba veti lábaimat, és õrzi minden ösvényemet.

12Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!

13Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?

14Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

15Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

16Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

17Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettõl, és elrejtse a kevélységet a férfi elõl.

18Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

19Fájdalommal is bünteti az õ ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

20Úgy, hogy az õ ínye undorodik az ételtõl, és lelke az õ kedves ételétõl.

21Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

22És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

23Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

24És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg õt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

25Akkor teste fiatal, erõtõl duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

26Imádkozik Istenhez és õ kegyelmébe veszi, hogy az õ színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az õ igazságát.

27Az emberek elõtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

28Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

29Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

30Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

31Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!

32Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.

33Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!